A szívem a torkomban dobogott. Egyenesen a színházig húzott az alak, és egész úton egy szót sem mertem szólni. Végig az járt a fejemben, ha engedelmeskedem, talán hamarabb végzünk, és a büntetésem is sokkal kisebb lesz.
Meg persze azon is törtem a fejem, hogy megint csak engem vonnak felelősségre, Dénes meg megússza.
A színházba befelé menet, sokan megnéztek, és össze súgtak a hátunk mögött. Rendes esetben biztosan odaszóltam volna valami ütőset nekik, de most annyira be voltam ijedve,hogyha akartam volna, akkor se tudtam volna egy hangot sem kipréselni magamból.
Odabent rengeteg ismerős arccal találkoztam, bizonyára mind neves színészek voltak.
Egy irodába ért véget az utunk, engem leültettek egy székbe, és mint egy sérült galamb, meg sem mozdultam, csak néztem hatalmas szemekkel a bent gyülekező emberekre. Voltak vagy tízen, és mind engem kezdett szemügyre venni.
- Nem tudod miért vagy itt, ugye?- kérdezte az egyik jól megtermett alak. Először felhúzott,hogy rögtön tegeződtünk, de gondoltam nagy ember és megteheti. Nagyot nyeltem majd szóra nyitottam a számat.
- Gondolom nem piknikezni jöttem. - vontam meg a vállam. - és a ruhákból,meg a mogorva arcokból ítélve, születésnapi zsúrra sem.
- mindenki halkan nevetett. Mondjuk egyáltalán nem viccnek szántam a dolgokat, amiket mondtam, de mindegy.
- Ezt nagyon jól látod kicsi lány. - ugyanaz beszélt, aki az előbb. Halkan felköhögött.- Egyébként mi is a neved?
- Fehér Dóra. De haveroknak csak Dorka. Szóval szólítsanak csak Dorkának. - újra felnevettek.
- Nos Dorka. Neked aztán arany hangod van! Idáig el lehetett hallani, mennyire nagy tehetség vagy.- a kétségbeesett arcomat látva újra nevetett.- nem kell félned, nem harapunk, csak meg akarjuk kérdezni, nem-e akarsz a társulatunk tagja lenni.
- Ha ez a Balázs show, és mindjárt előugranak kamerákkal meg egyéb bigyókkal, akkor nem hagyom magam átverni!- pattantam fel.
- De hát miből gondolod, hogy átvernénk?- most egy másik, jóval fiatalabb,és jóval kisebb súllyal rendelkező fickó szólalt meg.
- Csak úgy, a legnevesebb színházba nem szednek össze embereket az utcáról!- újra nyeltem egy nagyot, mert már beszélni is alig tudtam. - és majd pont befogok ennek dőlni. Miért pont engem választanának, akinek még csak végzettsége sincsen?
-Ugyan, itt nem a papír számít. - szólalt meg a harmadik.- csak a tehetség. és neked van, egy jó nagy adaggal. Mióta műveled? 8 éve?
-10. - böktem oda flegmán. - amúgy meg nem tudom megérné-e ez nekem. - a fejemhez kaptam. - tudja sokan , nagyon sokan állnak értem sorba. - újra felnevettek, de most még hangosabban, mint eddig.
- Természetesen a szerepeket nem ingyen vállalnád, és elég sok neves színészünkkel játszhatnál együtt.
- Nem tudom nekem megéri-e. - folytattam tovább.- és mi van ha nem válok be?
- Olyan nem lesz. -rázta a fejét az,aki legelőször szólalt meg.- mi csak olyanba fektetünk bele, akibe biztosak vagyunk. - pár percnyi csend következett be. - Na?
